Korábban, úgy gondoltam, hogy akinek sok a feladata, mint például nekem, négygyermekes édesanyának, aki dolgozik is, és mellette az idős szüleire is rá kell néznie, természetes, hogy kevesebb ideje van az imádságra.
Idővel megértettem azt, hogy sok feladatot csak Jézussal együtt lehet úgy elvégezni, hogy azon áldás legyen.
Elsőként Simon Dávid atya, majd Keszei Miklós fiatal egyetemista tanúságtételét hallottam a pompeji rózsafüzérről. Ha ezt már több fiatal is így elvégezte, miért is ne próbálnám ki magam is, gondoltam.
Beteg édesapámért mondtam el először, aki hosszan tartó Parkinson-kórban és agysorvadásban szenved évek óta. Az örökké tevékeny apukám, aki mérnökemberként mindig precízen dolgozott és még egy kisebb borászatot is vezetett, nehezen értette meg, hogy nincs többé hasznos munka, dolgos élet. A bizonytalan mozgása miatt gyakran elesik, így főként édesanyám részéről teljes ellátásban kell részesülnie. Tudom, hogy nem fog meggyógyulni 80 évesen, de ha Jézust megtaláljuk a keresztjeinkben, akkor az Úr fog megdicsőülni rajtunk keresztül. Így is történt: édesapám, mint egy megérett gyümölcs, napról napra alázatosabb lett és már nem panaszkodik, hogy miért nem tud dolgozni. Így áll be lassan célegyenesbe, vagyis az elköltözésbe.
Amióta mondom a napi 3 szentolvasót, szinte soha nem aggódom, elmúltak az értelmetlen szorongásaim. A béke és az igazi öröm mindig visszatér ha elkezdem a rózsafüzért. Gyakran tapasztalom azt, hogy a legjobb ötletek az ima alatt születnek. Sok hétköznapi probléma megoldása az imádság közben valósul meg. Nem mindig sikerül elmélyülten, tiszta fejjel imádkozni, de ha a szívünk nyitott, akkor mindig elér a kegyelem. A sok áldás között a legnagyszerűbb az, hogy el tudtam fogadni a keresztemet és nem lázadozom olyan sokat ellene, mint korábban tettem. Azóta van több erőm, mind lelkileg és fizikailag amióta rendszeresen mondom a rózsafüzéreket. Abban is biztos vagyok, hogy ha sokszor imádkozom, kérve a Szűzanyát arra, hogy most és halálunk óráján, akkor Ő biztosan ott lesz velem is ha megkapom a behívót, az elköltözésre.
Az földi életünk tele van haszontalan dologgal, értelmetlen időpazarlással, de ha tudunk áldozatokat hozni és a Szűzanya kezét fogva imádkozni, csak akkor lesz helyünk a mennyországban.